Békásmegyer – Krottendorf

Összeállította: ML

 

 

A község eredetileg a Hont-Pázmány nemzetség birtoka volt, tőlük került 1287-ben a garami káptalan birtokába, csere útján. 1386-ban e terület tulajdonosai már az óbudai apácák voltak, majd kilenc évtized múltán újabb cserével a pilisi apátságra szállt át a tulajdonjog. A török hódoltság idején a falu még virágzott. Az 1580 – 1581-es török adólisták nem kevesebb, mint 35 adófizető házról tanúskodnak, melyek évi 3100 akcsét fizettek.

A XVII. század második felére a helység teljesen megsemmisült. A 1690 – 1695 közötti összeírások megsem említik Békásmegyert, még 1727-ben is mint kietlen pusztát írták le, mely ekkortájt a Zichy család birtokállományához tartozott. A terület németekkel történő betelepítésének kezdete az 1740-es évekre tehető. Sajnálatos módon az erre vonatkozó adatokat az 1792-es tűzvész elpusztította, ezáltal meghiusúlt a betelepülők eredetére vonatkozó kutatás.

Az 1770-es úrbéri összeírás szerint 7 16/32 úrbéri telket tartottak nyílván itt. Békásmegyer eztán 1848-ig az óbudai koronauradalom része volt. Krottendorf 1054 hektáros területével végső soron homogén német község volt. A magyarság létszáma a XIX – XX. század fordulóján nőtt meg.

Az iskolai oktatás 1781-ben kezdődött meg, amikor is felépült az első egyházi iskola a kántor lakóházával együtt. Az első kántortanító a weindorfi Josef Nickreis volt, aki 130 tanulót oktatott németre és magyarra.

A betelepedés kezdetétől fogva egy kis kápolna volt Békásmegyeren. Michael Vogelsberger 1754-ben kezdte el Franz Schaden budai építőmester vezetésével a mai plébániatemplom építését, illetve a kápolna plébániatemplommá történő kibővítését.

A békésmegyeri egyházközség először az óbudai plébánia filiája volt, majd 1769. augusztus 1-jén nyílvánították önálló lelkészséggé, amikor is a falu 578 lelket számlált.

Az Isten háza 1771-ben Franz Schauerstein jóvoltából három szép oltárhoz jutott. Még ugyanebben az évben be is fejeződtek a tölgyfából készült, erős templomtorony építési munkálatai. A temetőt a kormányzat rendelete alapján 1778-ban áthelyezték a Kálváriahely lábához. A templom jelenlegi formáját az 1950-es villámcsapás okozta toronytűz után nyerte el, amikor is új csúcsos tornyot építettek.

Végezetül álljon itt két megrendítő imádság, mely a krottendorfi és egyúttal a magyarországi németség Magyarország iránti mély hazaszeretetének állít emléket. A békásmegyeri német hívek évente elzarándokoltak a csobánkai „Bründel”-hez, így nem is lehetett számukra kérdés, hogy a kitelepítés előtti utolsó közös ima az Isten anyjához szóló ének legyen:

„Mot frohem Herzen will ich singen
Dir, Jungfrau, Mutter, Königin!
Als Angenind’ auch dir noch bringern
mein Herz, o nimm es liebend hin.
Und was ich leide hier auf Erden
soll stets dir aufgeopfert sein,
ich weiss ja, du wirst für mich sorgen,
Maria holde Jungfrau rein.
Ja, du wirst sorgen, Gute, Treue,
denn immer, wenn ich Hilf’ begehrt
im Kampfe dieses Erdenlebens,
ward mein verlangen stets gewährt!
Darum soll nie mein Herz verzagen
wenn’s nosch so stürm, mein Trost bis du.
Nach Kampf und Sturm wirst mich erquicken,
auf deine Fürbitt’ Himmelsruh”

Emlékvers Johann Zurmühl, Békásmegyerről elűzött imakönyvéből, aki belehalt a honvágyba:

„1946 Liebes Ungarland
Hab, Fleiss, Schweiss und Blut
für Dich verwandt,
trotzdem hast Du alle
Schwaben nach Deutschland verbannt.
Ist das der Dank lieb Heimetland?”



Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.