A biri parókia története

Összeállította: ML

A biri görög katolikus parókia története

 

 

Az újratelepítés

A falu újratelepítése a XVIII. század második felében indult meg, amikor Kállay János földesúr a Szatmár megyei, Nagykároly melletti Portelek községből román jobbágyokat hozatott. A földesúr az 1780-as években építette Giuseppe Aprilis olasz mesterrel (aki ekkor a kállói megyeháza építésén dolgozott) uradalma központját, földszintes, nyitott tornácos kúriáját, amely erőteljesen átalakítva, de mai napig áll és polgármesteri hivatalként működik. E köré az új központ köré kezdett szerveződni a település. E század végén, a kúria területén állítólag működött egy római katolikus Salvator kápolna is, amit többet viszont nem említenek a források. Valószínűleg a latin birtokos család és közvetlen házi személyzetük lelki ellátását szolgálhatta. A falu lakosainak száma 1785-ben 336 volt (53 házban), akik nagyrészt görög katolikusok voltak.

Az egyházközség alapítása és a fatemploma

A görög katolikus egyházközség alapításának időpontja a XVIII. század közepére tehető, bár pontosan, nem határozható meg. Az 1774-es ungvári conscriptio szerint 1762-ben, az 1782-es hajdúdorogi conscriptio szerint 19 évvel azelőtt, tehát 1763-ban, az 1783. évi hajdúdorogi összeírás szerint pedig 1767-ben alapították. Állítólag fatemplomukat is magukkal hozták a porteleki román eredetű jobbágyok, amelyet a Kállay családtól kapott faanyaggal megújítva, 1766-ben állítottak össze ismét. A templom patrónusát is megtarthatták, aki mai napig Szent Mihály arkangyal.

Ez a fatemplom állt fenn egészen a XX. század elejéig, míg fel nem váltották a ma is álló téglaépülettel. Sajnos semmi ábrázolást, vagy leírást sem ismerünk az épületről. Az 1877-től kezdve fennmaradt, kiadásokra vonatkozó adatokból tudjuk, hogy évente többször is kellett tapasztani és meszelni a templom falát, ami tavasszal, a téli fagyok múltával volt rendszerint aktuális.

Eszerint sárral tapasztott és meszelt, boronafalas, zsindellyel fedett épületre kell gondolnunk (a mándoki templom fala is tapasztva és meszelve volt, míg be nem került a szentendrei skanzenbe). Tetőzetét a XIX. század utolsó évtizedében meg is újították (1886-ban az északi oldal, majd a keleti és a déli oldal került sorra, 1893-ban pedig belülről is kimeszelték). Tornya igen kicsi lehetett, mert 1879-ben haranglábat kellett építeniük, amely azután szinte minden évben javításra szorult. Ezt 1896-ban egy újjal váltották fel.

Sajnos ebből a templomból semmilyen felszerelési tárgy, vagy bútordarab nem maradt fenn. Egyetlen emléke az 1747-ből származó kis harang, mely jelenleg a ravatalozó haranglábán van elhelyezve. Valószínűleg még ebben a templomban használták azt az ószláv nyelvű, tűzzománcos kötéssel ellátott nagy Evangéliumos könyvet is, amelyet a nyolcvanas évek elején Nyíregyházára vittek.

Az új templom

A ma is álló tégla templom 1902-től 1907-ig épült. Tervezőjét sajnos nem ismerjük, de a tervek 1901-ben már készen voltak, mivel november 21-én elküldték őket Ungvárra. December 13-án pedig írtak egy levelet gróf Andrássy Dénesnek templomépítési ügyben, amelynek sajnos a szövegét nem ismerjük. Talán támogatást próbáltak igényelni a számos művészeti és szegény intézményeket támogató alapítványt létrehozó főúrtól. 1902-ben már Vencsellőről kaptak ajándékba négy fa gyertyatartót, valószínűleg az épülő templom számára (amelyek még ma is megvannak, használaton kívül). 1904-ben még meszelték és tapasztották a régi templomot, majd 1905-ben kiigazították a haranglábat is, tehát az új templom még építés alatt állhatott.

Az építkezést Guthy Ödön vezette, aki 1907-ben elkerült a faluból, de költözése előtt pontos kimutatást készített az építkezés kiadásairól és bevételeiről. Ezekből az adatokból elég jól követhető az építés menete. 1902-ben alapozták, a következő évre maradt a téglavetés, s három év alatt már használható állapotba került az épület, amelyről sajnos nem tudjuk, hogy mikor szentelték fel. Valószínűleg 1907-ben, vagy az előző év őszén, mielőtt az építtető pap elkerült volna. Firczák Gyula munkácsi püspök új antimenziont is adományozott, amelyen a dátum mára már olvashatatlanná vált.

Az új templom eklektikus stílusú, a fatemplommal ellentétesen, Ny-K-i tájolású épület. Azért fordították meg, hogy a főbejárat az utcára nyíljon. A szentély a nyolcszög három oldalával záródik, s északi oldalon csatlakozik hozzá a sekrestye. A szentély megvilágítását a hajó ablakaival egyező méretű, két nagy ablak biztosítja.

A téglalap alakú hajó osztatlan terű, vakolt, koporsó formájú deszka mennyezettel fedve, keleti végében karzattal. A hajó terét nyolc félköríves záródású ablak világítja meg.

Kívül, a szentély sarkait és a hajó falait támpillérek teszik változatosabbá. A keleti végen áll a torony, mely nem nyúlik be a hajó terébe. Oldalaihoz két kisebb helyiség van ragasztva: az egyik a Mária kápolna, a másikban pedig a karzatra és a torony emeleteire vezető lépcső található. Mind a két tér a torony alsó szintjéből nyílik. A torony testét kívül három párkány, a középső szinten három körablak, a felső szinten pedig négy, félkörívesen záródó ablak tagolja. A sisak formája íves, kubusos tagjának oldalán bádogdíszekkel ellátva. A templom méretei: 23,5 m hosszú, szélessége 9 m, magassága 6,5 m. A torony magassága 25 m.

Meglepő, hogy a berendezés is hamar elkészült. Az oltárépítőnek szánt második előleg talán a szószék építésére vonatkozott. 1908-ban már fizetnek is a Mária oltárért (egy évvel korábban Bakati György még Szent Antal oltárra is adott pénzt, de ez nem készült el), a szószékért, térdeplő asztalért és valamelyik szentségházért. Ekkor már volt egy hordozható Mária kép is, mely persellyel volt egybekombinálva, akárcsak a mai. 1909-ben festetnek egy „feszületet” is, mely az előkészítő asztal feletti festménnyel lehet azonos. A sok kiadás ellenére, 1917-ben gyűjtéssel járultak hozzá a kállói templom leégett oltárának újjáépítéséhez, míg a saját templomukat Szt. Mihály és az Úr Jézus festett képeivel akarták díszíteni.

Az új templom az 1930-as évek közepére már olyan rossz állapotba került, hogy teljes külső és belső felújítást igényelt, ami meg is történet. Főleg a koporsó alakú, vakolt deszka mennyezettel voltak gondok, de ekkor a falakat is meg kellett erősíteni (ekkor épültek a hajó támpillérei). Belülről teljesen kifestette egy kállói szobafestő, aki még képek pingálására is vállalkozott.

Harangok

Az első harang 1747-ből származik, átmérője 37 cm, nagyon kicsi, de pontos súlya nem ismeretes, s állítólag Buczy Gergely öntetette önköltségén. A XIX. században volt mellette egy másik is, mely 1887-ben megrepedt. Ekkor felküldék Pestre, Thury János harangöntőhöz. 1888-ban érkezett vissza a 89 kg súlyú, vaskoronával ellátott új harang, melynek felszenteléséről az anyakönyvben emlékezett meg az akkori parochus: “Emlékül. 1888-ik évben a hívek költségén öntetett 89 kgrm súlyú vaskoronával felszerelt harang ugyan ezen év Ápril hó 29-ik vagy is Virágvasárnapon a reggeli istentisztelet alkalmával alulírott által felszenteltetvén, a Szent Misére ezen haranggal történt az első harangszó. Kelt Biriben Ápril hó 29-én 1888-ik évben, Somlyay Mihály, Biri Gk. lelkész Nagykállói ker. esperes és Sz. széki ülnök”. 1922-ben újból Pesten öntettek egy másik harangot. Ezek valamikor elpusztultak, mert a mostani két harang 1947-ben készült. A nagyobbik 204 kg, 76 cm átmérőjű. Felirata: “Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hívatnak”, a hívek adományaiból. A kisebbik 138 kg súlyú 64 cm átmérővel. Felirata: “Minden reményünk Te vagy, Szent Szűz Anyánk, óh el ne hagyj!” Készíttetette Papp Ignác és neje Katona Erzsébet. Öntötte: Szlezák Rafael Rákospalotán.

A liturgikus nyelv

Az 1842-es Schematizmus szerint a falu nyelve magyar, ruszin és román volt. Mivel a munkácsi egyházmegyéhez tartozott, a liturgikus nyelv az ószláv maradt egészen századunk elejéig, bár egyes könyvvásárlások arról tanúskodnak, hogy a 19. század második felében már magyar nyelven folyhatott a szolgálat egy része. 1883-ban magyar nyelven szerkesztett “misekönyvet”, 1888-ban pedig még két ószláv nyelvű templomi könyvet is vettek. 1890-ben magyar “Lyturgicon Szent Bazil és Előreszenteltek misekönyvét” Hajdúdorogról hozatták meg, míg ugyanekkor Ungvárról “orosz nyelvű” evangéliumos és apostolos könyvet kértek.

1898-ban pedig Danilovics-féle énekes könyvet hozattak a kántor részére. 1902-ben magyar Szertartáskönyvet, 1906-ban egy Danilovics-féle Aranyszájú Szt. János liturgiáját, majd 1907-ben magyar nyelvű Hangjegyes énekeskönyvet vettek, vagyis az Irmologiont, amely mai napig megvan. Erős magyar nemzeti érzéseiket demonstrálandó, 1906-ban nemzeti lobogót is vettek a templomnak, majd 1907-ben 5 koronával hozzájárultak a II. Rákóczi Ferenc sírjára, a munkácsi egyházmegye által készítet ezüstkoszorúhoz is.

Hagyományok

A legérdekesebb, még ma is élő hagyomány a búzaszentelési körment, amely még a kommunizmus alatt is fennmaradt. A hívek mai napig büszkék rá. Sajnos a többi hagyományunk már alig ismert: Húsvétkor már nem szokás igazi nagyméretű, pászkás kosarakat hozni, hanem csak minden ételből egy-egy szeletet szenteltetnek meg. A háziasszonyok nem is otthon sütik a pászkát, hanem a bolti kalácsra ragasztották át ezt a nevet.

Karácsonyi időben szokás a csillagozás, amikor két- három gyerek együtt járja a falut a maguk által készített csillaggal, körbe kántálva a falut.

A templom fő adatai:

  • Címünnepe: Szent Mihály főangyal (november 8).
  • A paróchia alapításának ideje: 1765.
  • Anyakönyvek kezdete: 1788 (1831-től maradtak fenn)
  • Templom építési ideje: 1905


Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.