Újhartyán története

Összeállította: ML

 

 

Újhartyán neve valószínűleg a fejedelmi törzs bírájának (horkájának) családi szállásterületét jelöli. V. Ince pápa 1276. május 20-án keltezett bullája villa Harquian néven tesz említést Hartyánról. A falu a 13. században kisnemesi településként létezett, majd a török háborúk alatt teljesen elpusztult.

A 18. század elején gróf Grassalkovich Antal fölvásárolta Pusztahartyánt. 1764-ben alakult meg a mai falu, mikor 10 magyar, német és szlovák zsellércsaládot telepítettek Újhartyánra. 1776-ban felépült a templom, majd 1781-ben az első iskola is.

Ez években folyamatosan érkeztek német anyanyelvű telepes bevándorlók Bajorországból és Württembergből, akik német munkakultúrát és római katolikus hitet hoztak magukkal. E folyamat révén a német elem előbb túlsúlyba jutott, majd egyeduralkodóvá vált Újhartyánon. Kisebb csoda, hogy a sváb lakosságot sújtó kitelepítés Újhartyánt teljesen elkerülte.

 

Scheiling Péter: Az újhartyáni német telepítés a belső migráció tükrében

A Grassalkovich család telepítési tevékenysége

A falu a középkorban is lakott volt, de a török hódoltság alatt teljesen elnéptelenedett. Újhartyán azon magyarországi települések közé tartozik, melyek a XVIII. században dunai sváb lakossággal népesültek be.
A németek tervszerű letelepítése, először főként Pest és Buda környékén, már 1686, Buda török uralom alóli felszabadulása után megindult. Magyarország első újkori német települései a következő években jöttek létre: Budajenő 1686, Pilisvörösvár 1692, Dunaharaszti 1694, Pilisborosjenő 1696, Budakeszi 1698, Üröm 1699.
A németek betelepítésének gondolata Kollonics Lipót Einrichtungswerk című művében fogalmazódott meg. I. Lipót 1689-es királyi telepítési rendelete pedig összegezte azokat az elveket, melyek alapján a Magyarországra vándorlókkal szerződéseket kötöttek. Újhartyán betelepítése a Grassalkovich grófi család nevéhez fűződik. I. Antal (1693-1771) a Felvidéken, Nyitra megyében született, és jogot tanult. Politikai tevékenységéért III. Károly bárói, 1743-ban Mária Terézia pedig grófi címet adományozott neki.
1730-ban szerezte meg Kakucs, Kere egyház és Szent Dienes pusztákat. Uradalma Pest városa körül 135 000 katasztrális holdon terült el.5 1744-ben Gödöllőn építtette fel kastélyát barokk stílusban.
Grassalkovich a gödöllői uradalom falvai közül többet is német telepesekkel népesített be. Ezek közé tartozott Soroksár, Vecsés és Újhartyán, melyek különös virágzásnak indultak, és az uradalom legjobb módú falvai lettek.
Soroksár első telepesei a dunaharaszti plébánia anyakönyvei alapján már az 1710-es évek végén megjelentek. Az igazi betelepülési hullám azonban az 1730-as és 1740-es évekre esett. Grassalkovich Antal szerződést kötött a soroksári gazdával, Forster Jakabbal, amelyben megbízta őt a község újjátelepítésével.
Soroksár hamarosan az uradalom legnagyobb települése lett. Újhartyánt 1765-ben telepítette be Grassalkovich Antal. Az első lakosok, akik nagyobb részben németek, kisebb részben magyarok és szlovákok voltak, ebben az évben jelentek meg a sári plébánia anyakönyveiben „ex Hartian” megjelöléssel. I. Grassalkovich Antal halála után özvegye, Klobusicky Teréz fejezte be a telepítést. A falu 1772-től szerepel a feudális összeírásokban. Az újhartyáni templomot 1776-ban építették, és egy évvel később Szent Borbála tiszteletére szentelték fel. 1780-ban a jobbágytelkek száma alapján a község az uradalomban már az ötödik legnagyobb település volt. II. Grassalkovich Antal (1734 – 1794) idejére esik Vecsés és Örkény németekkel való benépesítése. III. Grassalkovich Antal (1771 – 1841) pazarló életmódot folytatott, és eladósodott. Az ő halála után a gödöllői uradalom felbomlott.

A másodlagos települések kérdése

A magyarországi németséggel foglalkozó szakirodalmat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy egy-egy település lakossága Németország mely részéből, mely konkrét helységéből érkezett. Schmidt Henrik nyelvész a magyarországi német nyelvjárásokról írt tanulmányában a következőt mondja: „Ki ne szeretné tudni, honnan érkezett családja? Hol van az a ház és tájék, ahol egykoron ősei éltek, alkottak, és dolgoztak, a nagyhatalmú természet szépségeinek és adományainak örvendtek, illetve szeszélyeit szomorú szívvel viselték?(…) Ahogy a szülők iránti szeretet, és a talán már rég elhunyt édesanyára való emlékezés minden jó gyermek szívében örökké él, ugyanígy jelen van minden emberben a vágy, hogy megtudja, hol ringott ősei bölcsője.”
A legtöbb esetben Dél-Németország, Fekete-erdő és Svábföld szerepelnek válaszként. A valóságban viszont a Magyarországra érkezett németség nem volt egységes. Nemcsak svábok, hanem bajorok, osztrákok, frankok, elzásziak és lotaringiaiak is voltak közöttük.
Újhartyán történetét Kökényesi Imre 1980-ban egy monográfiában már feldolgozta. Az újhartyániak eredetét illetően a következőképpen ír: „(…) a 30-40 bátor család 1764 tavaszán Grassalkovich hirdetményére, valamint ágensei ígérgetésére hajóra szállt valahol Németországban és Soroksáron kötött ki, hogy még ebben az évben hozzálásson Hartyánpuszta feltöréséhez kb. ugyanennyi magyar és feleannyi szlovák sorstársával együtt.” Az újhartyáni telepesek nevei közül azonban sok megtalálható a pest környéki német falvak XVIII. századi összeírásaiban. Az alábbi dolgozat feltevése szerint ez arra enged következtetni, hogy a községet benépesítő németek nem közvetlenül Németországból érkeztek, hanem a környező falvakból.
Szakirodalmi elnevezéssel élve Újhartyán úgynevezett „leánytelepülés” vagy „másodlagos település”. Népességét olyan magyarországi helységekből nyerte, ahol már korábban megtelepedett a németség.
A feltevés történeti háttere az a tény, miszerint a XVIII. század utolsó harmadában már igen ritkák voltak azok a magánföldesúri telepítések, amelyek közvetlenül Németországból hoztak telepeseket. Ennek az egyik oka az volt, hogy a külföldi telepesek behozatala igen költségessé vált. A kamara 1768-ban már a kincstári birtokra is a belföldiek telepítését ajánlotta, mert az olcsóbb volt.(Ennek ellenére állami telepítések révén még számos falu Németországból nyerte lakosságát, mint pl. Dunakömlőd és Németkér az 1780-as években.) A másik ok pedig az volt, hogy a németországi földesuraktól kérvényezni kellett alattvalóik elengedését, azok viszont sok esetben kivándorlási tilalmat rendeltek el, mint 1756-ban Donaueschingen kormányzója, 1764-ben Nassau-Saarbrücken fejedelme vagy 1766-ban a trieri választófejedelem. Tehát igen nehéz volt a korszakban telepeseket szerezni.
Pest környékén számos másodlagos német település létezik, melyek mind a 18. század második felében, illetve a 19. század elején jöttek létre. Ezek sorában Újhartyán volt az első (1764). Közéjük tartozik még a már korábban említett Örkény (1783) és Vecsés (1786). Ceglédbercelt, mint állami tulajdont II. József 1785/87-ben Hannoverből származó evangélikus németekkel telepítette be. A falu lakossága azonban egy kolerajárvány következtében kihalt. 1791-ben érkeztek új, immáron katolikus német telepesei, mégpedig Pest megye különböző falvaiból.21 Fegyverneket még később, az 1830-as években telepítették be a Szapáryak, szintén a környékről.

Az újhartyáni németek eredete

Újhartyán benépesülése 1764 után igen hosszú időn keresztül ment végbe. Az ide érkezők közül igen sokan néhány évnyi itt tartózkodás után továbbvándoroltak, helyükre pedig újabb telepesek érkeztek. Számos olyan család van, amelyik csak a község második, harmadik vagy negyedik évtizedében költözött Újhartyánba.
Az újhartyáni telepesekre vonatkozóan az első név szerinti összeírás 1828-ból, a betelepülés utáni 65. évből való. A korábbi időszak egyetlen forrását az anyakönyvek jelentik.  Újhartyánnak 1779-től van önálló anyakönyvezése, a korábbi időszak adatai a sári plébánia anyakönyveiben találhatóak.
A lakosok családonként kerültek rendszerezésre, és ábécérendben követik egymást. A fél évszázad minden családja, akinek gyermeke született Újhartyánban, szerepel az összeállításban. A betelepülők két csoportba oszthatóak.
Az egyik esetben a férj és a feleség valamelyik másik községben kötött házasságot, és onnan költöztek át Újhartyánba. Ilyenkor egyszerű a származásukat és az átköltözés időpontját meghatározni. Máskor a házasságkötés Újhartyánban volt. Ebben az esetben a matrikulában feltüntetett életkor révén lehet a felek származását felkutatni. Az anyakönyv az életkor mellett néhány esetben a származási helyet külön feltünteti. A források sokszor eltérő helyesírást alkalmaznak a családok neveinél. Ennek oka az, hogy a neveket hallás után írta be a plébános. A község népessége elsősorban Dunaharasztiból, Soroksárról és Taksonyból való.
Néhány család a Csepel-szigetről, Szigetszentmártonból költözött át. A házasság révén Újhartyánba került lakosok szintén ezekből a helységekből, illetve a szomszédos Kakucsról, Inárcsról és Hernádról valóak. Egyesek Ceglédbercelről házasodtak át.
Jelentős számban vannak olyanok, akiknek származása nem ismert, de neveik alapján ők is a környező falvakból jöhettek.Természetesen lehet közöttük olyan is, aki közvetlenül Németországból érkezett. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Újhartyán másodlagos alapítású község.
Az elköltözések aránya meglehetősen nagy volt. Sokan települtek át a később alapított Ceglédbercelre. Vecsésre az 1790-es években költözött át néhány család. Örkényben az 1780-as években telepedett le sok újhartyáni. Mások visszatértek szülőfalujukba. Mindez a belsővándorlás nagy méretét jelzi.



Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.