Vaskút, Waschkut, Eisenbrunn

Összeállította: M.L.

 

 

Vaskút kedvező természeti adottságainak köszönheti, hogy több évezredes múlttal rendelkező település. A község neve írott forrásban első alkalommal 1400-ben fordul elő egy okiratban, „Bachuta” formában. 1406-ban már Bácskutként említi egy bajai vásárról készített feljegyzés. A templomban található eredeti Angster orgona sípjait valamint a harangokat a II. világháború idején leszerelték, de szerencsére beolvasztásuk nem történt meg, így visszakerültek eredeti helyükre.

A 90-es évek elején nagyszabású renoválási és modernizálási munkálatok kezdődtek, lecserélték a tetőt és a toronysisakot, restaurálták a belső festést valamint a szakrális bútorzatot és kívülről is megújult az épület.

Vaskút község Bács-Kiskun Megyében, a bácskai löszhátság nyugati részén, Bajától 7 kilométerre, délkeletre, e város vonzáskörzetében, a déli országhatártól mintegy 20 km-re fekszik. Vasúti összeköttetése nincs Bajával, de a környező településekkel sem, ugyanis 1971-ben a Baja-Vaskút-Gara vasútvonalat megszüntették.

Vaskút kedvező természeti adottságainak köszönheti, hogy évezredes település. Az északról és délről lápos mocsaras vidékkel védett, a gyűjtögető és legeltető életmódhoz is jó lehetőséget kínáló kitűnő mezőgazdasági talajok találkozása a homokhátsággal, a Mária könnyéig – kijáró Duna – közelsége, a napsütéses órák nagy száma, mind-mind letelepedésre csábították már a kőkorszak népeit is. A közég mai területén és közvetlen környékén számos olyan lelet került elő, amely hosszú és jelentős történelmi múltra enged következtetni.

A község nevével először 1400-ban találkozunk „Bachuta” formájában, egy okiratban, amely arról tanúskodik, hogy a bácskai káptalan Töttös Lászlót újból beiktatja birodalmába. 1406-ban már „Bácskutként” említi egy bajai vásárról készített feljegyzés.

Az oszmán hódoltság időszakában keletkezett defterek (adóösszeírások) is megemlítik 1580-ban, majd 1590-ben is a bajai nahijéhez tartozó települést 28 adózó házzal. A lakók többsége ekkor szerb (rác) nemzetiségű volt, mivel a töröktől visszafoglalt, elnéptelenedett Esztergomba és környékére induló telepítések iratanyagában szerepelt a község, mint ahonnan a szerb lakosság elköltözne az északi területekre.

A török uralmat felszámoló háborúk után a Czobor nemzetség visszakapta egykori birtokát. Az általuk 1724-ben készített összeírás „Baskut puszta” néven említi. A falu a XVIII. század közepén a Grassalkovich család tulajdonába ment át. Az önállóvá váló település új földesura németajkúakat telepít be.

Az általuk újjáépített község ekkor nyerte el azt a mérnöki módon megtervezett, széles utcás, rendezett arculatát, melyet napjainkig megőrzött. Az első világháború után 1919-ben szerb megszállás alá került, és 1921-ben került vissza Magyarországhoz.

Az egykori Bács-Bodrog vármegyének a XVIII. században kialakult etnikai arculatár híven mutatja, hogy az 1910. évi népszámláláskor a megye 633 000 lakosából 268 000 volt magyar, 179 000 német, 118 000 szerb, 28 000 szlovák, 10 000 ruszin és 28 432 egyéb nemzetiségű volt. Ezek közül 430 000 értett vagy beszélt magyarul. A bajai járásban (baja nélkül), ahová Vaskút is tartozott, 17 800 magyar, 17 500 német, 909 szerb, 7471 „egyéb”, 28 horvát, 21 szlovák és négy román élt.

A XV: századig Bácska színmagyar területnek számított, ám 1541 és 1697 között, a török harcok következtében szinte teljesen elnéptelenedett. A XVII. század végén a ritkán települt, pusztásodó Bácskában szinte kizárólag szerbek éltek. A XVIII. század elejétől országszerte meginduló szervezett telepítések és spontán népmozgások alapvetően átrajzolták a képet. A szerb közösség létszámában a harmadik helyre szorult. Baján és környékén a magyarság és a németség fele-fele arányban települt le. Vaskúton számottevő kisebbséget alkottak a bunyevácok (katolikus szerbek, illetve horvátok) is, akiknek a nyelvét illírnek nevezték.

Az 1723. évi 103. törvénycikk a volt hódoltsági területekre betelepülőknek hat év adómentességet, vallásszabadságot helyezett kilátásba. Ez indította el a német telepesek folyamát, mivel német nyelvterületen a fiúgyermekeknek – az elsőszülöttet nem számítva – nem jutott föld. Vaskútra 1728-ban még szerbek és bunyevácok költöztek, majd Grassalkovich 1751 után németeket telepített le itt. A szőlőmunkásoknak a földesúr ötévi kilenced mentességet adott. 1770-ben a falu lakosságának fele németajkú volt.

Az igazán rendszeres és szervezett német beletelepítés (németül: Einsiedlung) aztán 1763-ban vette kezdetét, leginkább a Rajna vidékéről. Mária Terézia, majd fia, II. József egy sor rendelettel szabályozta a beköltözés folyamatát. II. József a betelepülőknek szabad mozgást, házat, mezőgazdasági eszközöket, ingyenes utazást és tízévi adómentességet biztosított. Ezek a privilégiumok németek tízezreit vonzották magyar földre. Megjelenésük egyben a fejlődés záloga is volt. A korban csúcstechnológiának számító agrotechnikájuk mellé szorgalom párosult. Eleinte azonban sokat szenvedtek a mocsarak miatt kialakuló maláriától. Bácskát – erős túlzással – ezért is nevezték ekkor „sváb temetőnek” is.

A XVIII. században közülük a legtöbb férfi térdnadrágot, hosszú fehér harisnyát, rézcsatos cipőt, rövid posztókabátot, széles, felhajtott karimájú kalapot viseltek. A Badenből és Württembergből érkezők bőrnadrágot, magas szárú csizmát, nemezkalapot és zekét hordtak. A nők rövid szoknyát, hosszú fekete harisnyát, csatos cipőt és kendőt. A XX. században már az ő köreiben is erősen hatott a városi divat, férfiak magyaros viseletre váltottak. Egykor kedvelték a hosszú szőrmekabátot (Schuchrock).

1944. december végén a szovjet megszálló csapatok parancsnokai itt is követelték a helyi németek névsorát, majd 1945. január 6-án elrendelték a bevagonírozásukat.

A vaskúti svábok 60 % -át két transzporttal telepítették ki Németországba (1946. november 27-én 940 főt, 1947. október 19-én 1370 főt). 1945 januárjában kb. 160 németet vittek a Szovjetunióba kényszermunkára, köztük nőket is. vaskúton internálótábor is létesült, ahová 1269 házba 17 000 embert költöztette.

Ezt megelőzően Vaskútra az eredeti német lakosság mellé kétezer embert zsúfoltak be. Ők voltak a svábok helyére érkező délvidéki menekültek, magyarországi nincstelen magyarok (Mezőtúr, Sarkad 82 család), bukovinai székelyek és moldvai csángók. (73 család, 325 fő). Az utóbbiakat 1941-1942-ben telepítette a kormány a délvidékre. Nem menekültek a többi székellyel a Dunántúlra, hanem internáló táborba kerültek 1944 őszén, majd a jugoszláv hatóságok 1945 elején kiutasították őket. 1947-ben a szlovák-magyar lakosságcsere egyezménynek nevezett szerződés következtében felvidéki magyarok is érkeztek (83 család).

A falu műemlékei közül a Kálvária-kápolna érdemel figyelmet, mely 1825-ben épült. A Kálvária stáció képeit Udvardi Erzsébet festőművész késztette. Vaskút legjelentősebb épülete mégis a katolikus templom, melynek elődjét 1759-ben szentelték fel.

Ennek alapköve a jelenlegi templom főoltára mögött látható latin feliratának az elnagyolt fordítása: „Gróf Grassalkovich építette a templomot és a Szentháromság tiszteletére ajánlja.”

A jelenlegi templom építése 1879-ben vette kezdetét, felszentelése 1885-ben történt meg. Méretei a térségben előkelő helyre sorolják, hossza 50 méter a hajó belső magassága 18 méter a torony jelenlegi magassága 42 méter. A belső festése egyedülálló a mennyezeti freskókat Lohr Károly készítette el.

A Vaskút községet érintő nagy újkori népvándorlás 50. évfordulójára, 1995-ben a Megbékélést szimbolizáló emlékművet állítottak a falu központjába. Több házon emléktáblák is őrzik, a régi lakójának emlékét. A nemzetiségek jellegzetes emlékei még a templomkertben felállított Székely kapu, és a felvidékiek Harang tornya. A falu jellegzetes régi építményei még a Polgármesteri Hivatal, az Aradi utcában lévő Malom épülete, a Temető utcában lévő régi házacskák.

Történelmi nevezetességek közé tartozik, Vaskút határában még ma is látható, az Újkőkorban is már létező halmok és a földvár. 1868. Június 12-13-15-i ásatásoknál 13 halom volt még és a “Gyűrű” vár. A Baja-Garai országúttól keletre, Vaskút községtől déli irányban lévő (lassan már eltűnő) több halom arra enged következtetni, hogy e hely már a szarmata-jazyg korban lakott hely, valamint a halmok mellett fekvő földvár jelentős stratégiai pont lehetett. Az ismertetett halmok és földvár jelenleg műemlékvédelmi eljárás alatt áll, mára az Önkormányzat kezébe került így mindenki számára látogathatóvá vált.



Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.