Az ibafai fapipa igaz története
„Az ibafai papnak fapipája van, tehát az ibafai papi pipa papi fapipa.”
Az alig négyszáz lakosú Ibafát a papi fapipáról szóló slágerből ismerik a legtöbben. Kevesen ismerik azonban a dalszöveg keletkezésének történetét. A monda szerint az ibafai pap — Hangai Nándor —, aki a kártyánál csak a pipát szerette jobban és hosszabb útjaira egy-egy tartalék pipát is vitt magával. Rendszeres vendége volt a közeli Bőszénfa lelkészének. Kitűnő kártyás hírében állt, Kaposvárról, Pécsről, Szigetvárról is akadtak partnerei az alsózásban Ott találkozott a 19. századi Somogy vármegye víg kedélyű, jó tollú újságírójával: Roboz Istvánnal. Ő faragta rímbe az ibafai fapipáról szóló nótát.
Olyannyira elterjedt e nyelvtörő mondóka, hogy 1931-ben operett betétdal is lett belőle. Komjáthy Károly Ipafai lakodalom című három felvonásos szórakoztató kompozíciója gondoskodott róla, hogy még erősebben rögzüljön a köztudatban. A történet azonban itt nem áll meg. Sikerült pontosan utánajárnom valóságtartalmának, történeti hátterének is.
Históriánk főszereplője nem más, mint a Baranya megyei Ibafa plébánosa Hangai Nándor, aki 1865 és 1905 között volt a község katolikus lelkésze. Nevét 1867-ben magyarosította, eredetileg Schreier Ferdinándnak hívták.
A helyi pipamúzeum leghíresebb darabját 1934-ben faragta Gerber Béla budapesti iparművész nagybátyja, az ibafai postamester, Gerber Lajos felkérésére. A méteres hosszúságú, rendkívül könnyű pipa fejet körtefából, szárát diófából készítetté a mester. Korábban az a hiedelem is elterjedt, hogy az eredeti pipát az egykori plébános rokonai őrzik.
Két cikket is találtam, melyek azt a megható pillanatot örökítik meg, amikor a plébánia világi elnöke, a már emlegetett Gerber Lajos átnyújtotta azt a bizonyos és nevezetes pipát Ibafa hőn szeretett plébánosának Schlachter (Siklós) Ferencnek. A pipa szárát Sik József segédjegyző adta az alkotáshoz.
Mint azt a korabeli sajtóorgánumok megjegyezték, az ünnepségen „Jelen volt Ibafa es környékének intelligenciája. A közszeretetben álló Schlachter Ferenc esperes-plébános nem csekély meglepetéssel fogadta az ajándékát. Az átadás egyben a község es környék lakosságának demonstrációja volt a népszerű plébános mellett.”
A sváb származású hívei számára német nyelven miséző egyházfit később mégis áthelyezték Babarcra.
Ez a pipa szállt aztán papról papra, majd Kele Pál, később Timár György gyűjtésbe kezdett, s ebből lett ez az egyik ibafai, egyházi pipa gyűjtemény. A másik gyűjteményt a pécsi múzeum segítségével az akkori tanács rendezte. Országos gyűjtés indult, s mindenhonnan, meg a tengerentúlról is érkezett Ibafára pipa. Így került például a gyűjteménybe Károlyi Mihály pipája is.
A történettel kapcsolatban már az 1930-as években megfogalmazták kétségeiket. A Dunántúl című napilap kolumnistája szerint:
„Ez a közismert nóta gyakran felhangzik a rádióban, kedélyes összejöveteleken és ami a leghumorosabb, az ibafai papnak nem volt eddig fapipája, sőt egyszerű kőpipája sem. De most van! A környék lakóit állandó kérdésekkel ostromoltak: — Igaz-e, hogy Ibafán van a papnak fapipája? A felelet mindig az volt Nincs! A községben állandó szóbeszéd tárgya volt, hogy a dalnak reális alapot kellene adnia, ha már Ibafára fogják a fapipát.”
Könnyen lehet tehát, hogy az emlegetett operett erősítette fel azokat a hullámokat, amelyek végül a legenda megtestesüléséhez vezettek. Vagyis nem volt is volt az ibafai papnak fapipája, csupán az alliteráció kedvéért került bele a nóta sokszor énekelt soraiba a baranyai falu neve.
Akárhogy is van, Hangai Nándor meghatározó része marad Ibafa történelmének. Itt hunyt el 1905. február 18-án reggel ½ 9-kor „végkimerülés következtében, 77 évesen. A halálesetet a csebényi tanító, Morvai Károly jelentette be a hatóság előtt.
Ő maga 1827. május 28-án született Pécs budai külvárosában Schreier Ferenc tímármester és Schipper Anna gyermekeként. Az édesanyja nevét nem meglepő módon tévesen tartalmazta a halotti anyakönyvi bejegyzés. Hangai Nándor 54 évig szolgálta az egyházat. Január 1-től már nyugdíjban volt. Távlati tervei között szerepelt, hogy tavasszal rokonai, a Schreier és a Putzer családok, körében Zalaszentlászlón telepszik le. Ezt azonban már nem élhette meg.
A történet igazságtartalmáról talán már sohasem győződhetünk meg egészen bizonyosan. Az biztos, hogy tevőlegesen hozzájárult Ibafa szeretett lelkészei emlékének megőrzéséhez.