Cikk a Szabad Föld hetilapból

Honnan jöttek őseink, kik által lettünk azok, akik most vagyunk, hogyan határozták meg az életünket? Az elmúlt években biztató tendencia érzékelhető a transzgenerációs örökség megismerésével és hatásával kapcsolatban.

Szabad Föld, 2024. június 30. – Tóth Eszter Zsófia

A családfakutatás során két, látszólag egymásnak ellentmondó emberi tényező találkozik. A motiváció, a családtörténet megismerését kiváltó inspiráció szinte minden esetben érzelmi alapú. Ugyanakkor nagyon is racionális tudományos módszereket kell alkalmazniuk azoknak, akik őseik múltjának megismerésére szánják rá magukat. Mint később olvashatják, óriási a jelentősége a családi legendárium néven is ismert familiáris emlékezetnek. Ugyanakkor kellő óvatossággal kell kezelnünk a felmerülő történeteket.

Előfordulhat persze, hogy beigazolódnak felmenőink históriái, azonban gyakran meg is cáfolódnak. A családkutatás során használható kútfők tanulmányozására manapság már számos lehetőség adott akár az online térben is, illetve természetesen a tudomány szentélyeiben, a levéltárakban is. Mlecsenkov László történész-családfakutató segítségével gyűjtöttük össze a legfontosabb, családfakutatással kapcsolatos kérdéseket.

A hatályos magyar személyiségi jogi és adatvédelmi jogszabályok értelmében a születési polgári anyakönyvek a keletkezésük után 130 évvel, a házasságiak 86, míg a halotti anyakönyvek a halál bekövetkezte után 30 évvel kutathatóak a levéltárakban – hangsúlyozza Mlecsenkov László. Érdemes ugyanitt megjegyezni, hogy a török hódoltság felszámolásával egy időben, a XVII. század során – Nyugat-Európához képest mintegy 150 évvel később – kezdték meg a Kárpát-medencében az egyházi anyakönyvezést. Természetesen ebben megfigyelhetők felekezeti, illetve regionális eltérések is.

1895. október 1-én, Wekerle Sándor miniszterelnöksége idején indult meg a Magyar Királyság területén a polgári (állami) anyakönyvezés. Az egyházi anyakönyvezés ezután is folytatódott, azonban elveszítette közhiteles jellegét. E két fő forrástípus képezi a családfakutatás alapját.

Mielőtt azonban belekezdenénk a kutatásba, mindenképp érdemes először otthon, családi körben körülnéznünk, összegyűjtenünk a fényképeket, családi iratokat, levelezést, családi Bibliát vagy imakönyvet, meglévő anyakönyvi kivonatokat. Elődeink gyakran feljegyezték a családtagok életeseményeinek idejét a Bibliájukban is. Mindenképp felkeresni idősebb rokonainkat és beszélgetni velük a család múltjáról, összegyűjteni kedves történeteket, anekdotákat. A családi emlékezet számos olyan lélektani mozzanatot is megőrizhet, melyek az írásos forrásokban nem fellelhetőek.

Manapság az interneten is számos adatbázis áll rendelkezésünkre. Ezek közül elsőként ajánlom az ingyenes regisztrációval használható adatbankot, a familysearch.org oldalt, ahol egyházi és polgári (állami) anyakönyveket is kutathatunk. Vármegyénként eltérő lehetőségeket tartalmaz, ezért könnyen elképzelhető, hogy fel kell keresnünk a területileg illetékes vármegyei levéltárat az ott őrzött anyakönyvi másodpéldányok kutatása okán. Mindenképp említésre méltók a Magyar Nemzeti Levéltár „Adatbázisok Online” nevű adatbankjának családtörténeti vonatkozásai. Egyik legújabb, sokak által várt lehetőség pedig a szovjet táborok magyar foglyainak adatállománya – emeli ki a történész.

A családkutatás további fontos forrása a parte cédula néven ismert halotti értesítő. Amellett, hogy egy-egy konkrét halálozási információ kellően konkrét kiindulási alapként szolgálhat számunkra, a gyászjelentés a teljes korabeli rokonsági hálót is rekonstruálhatja. Az általában a tehetősebb családok által kiadott dokumentumok jelentős gyűjteményét az Országos Széchényi Könyvtár tette elérhetővé az interneten.

Külön érdemes hangsúlyozni az Arcanum tartalomszolgáltató két adatbázisát: az előfizetéssel kutatható Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) és az ingyenes Hungaricana a térképektől a korabeli sajtóorgánumokig számos forrástípust tesz elérhetővé. Általuk már több alkalommal oldottam meg kilátástalannak tűnő családi rejtélyeket. – Mindemellett természetesen a katonahoseink.militaria.hu oldalt is ajánlanám figyelmükbe, amelyet a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kezel.

Itt mind az 1848–49-es nemzetőrök, mind az I. és II. világháborús magyar katonák, munkaszolgálatosok adatainak is utánajárhatunk. A közrendű (nem nemesi származású) családok esetében szerencsével akár az 1700-as évek közepéig is visszavezethetjük a családfákat. Az így kapott adathalmazból megrajzolhatjuk a családfát kézzel is, de számos családfa-ábrázoló program, illetve online lehetőség is a kutatók rendelkezésére áll.

Érdemes a legnagyobb internetes közösségi platform családfakutatással foglalkozó tematikus csoportjaihoz is csatlakozni, amelyekben naprakész információkat, praktikus segítséget is kaphatunk a szintén ezzel a szenvedéllyel „megfertőződött” sorstársainktól. A Magyar Családtörténet-kutató Egyesület (MACSE) egyedülálló adatbázisán kívül előadásokkal, kurzusokkal segíti mindazokat, akik a civil szervezet tagjává válnak.

Mi történik, ha elakadunk a kutatásban? Ezzel különösen a trianoni határokon átívelő ágak esetében, a Vajdaságban, Erdélyben, Kárpátalján vagy akár a Felvidéken végzett helyszíni kutatások során szembesülhetünk. Ilyenkor érdemes-e profi családfakutató segítségét kérnünk?

A hivatásos kutató megfelelő tapasztalattal és az évek kitartó munkájával kialakított kapcsolatrendszerrel rendelkezik ahhoz, hogy segíteni tudjon ezeknek az ágaknak a felgöngyölítésében. Ugyanez igaz lehet abban az esetben is, ha a régmúlt időkben papírra vetett anyakönyvek bejegyzései kifognak rajtunk azok kusza írásképe, ódon nyelvezete miatt.

Mégis mindenkit arra biztatnék, hogy ne legyen rest saját kezébe venni a családfája összeállításának sok-sok türelmet és kitartást igénylő, ugyanakkor élményekben és örömökben is gazdag folyamatát. Mobil eszközökkel rögzíthetjük is családtagjaink emlékeit, amely által az ő személyiségük is megörökíthető az újra és újra felidézhető hangdokumentumok által. Kedves és megható perceket okozhatunk ezzel utódainknak is.

Idősebb, szépkorú olvasóim figyelmét pedig arra szeretném felhívni, hogy az emlékezetükben megőrzött információk és történetek pótolhatatlan értékek. Még ha most úgy is látják, hogy gyermekeik, unokáik nem mutatnak érdeklődést irántuk, mégis rögzítsék azokat írásban vagy hangfelvételen. Könnyen lehet, hogy eljön az idő, amikor utódaik előveszik majd azokat, és segítséget nyújt számukra a családi múlt feltárásában.

Temetőkben kutatva eleink sírjai után fontos, a kutatást nagyban előre mozdító adatok birtokába is juthatunk. Az őseink által lakott településekre ellátogatva elfeledett történetekre, új emberi, rokoni kapcsolatokra tehetünk szert – összegezte Mlecsenkov László a legfontosabb tudnivalókat.