Amikor egy fénykép megelevenedik

Mindig nagy ajándéknak tartom, ha egy anyakönyvi bejegyzésnek egyszer csak emberi arca lesz, szinte megszemélyesedik.

Nagyon megörültem, amikor netes barangolásaim során ráleltem Cserti Mihály és Tóth Erzsébet esküvői képére 1918-ból. Egy olyan világ elevenedik meg előttünk, amit már szüleink is csak skanzenekből, vagy tájházakból ismerhetnek.

Az oly változatos és gyönyörű magyar népviselet egy mozaikja jelenik meg előttünk. A fiatalok 1918. január 15-én keltek egybe a ma már Csurgóhoz tartozó Alsokon. Mindketten reformátusok voltak és viszonylag jómódú földműves családból származtak.

A vőlegény a napjainkban már szintén Csurgó részét képező Csurgósarkadról származott és csupán 3 évvel volt idősebb választottjánál.

Az alsoki településrészen látható a három évvel a türelmi rendelet után, az 1784-ben, az utca vonalától távolabb épült református templom, mely az esküvő helyszínéül szolgált. Műemléki védettségű épület tornya 1816-ban készült el. A főbejárat a D-re néző torony alatt, a mellékbejárat a hajó jobb oldalán nyílik.



Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.