Barabás Miklós házasságkötése

A Székelyföldről származó „Márkosfalvi Barabás Miklós cs. kir. académiai képíró” és a szintén református, de a svájci („Helvétiából”) Konstanzban született Boi de Chesne Bernette Zsuzsanna házassági bejegyzése 1841. június 10-én íródott. A menyasszony idegen hangzású neve szemmel láthatóan kihívást jelentett az adatokat rögzítő személynek. Az 1814-ben született ifjú ara 1861. május 17-én hunyt el igen fiatalon négy gyermeket (Henriette, Helen, Alice és Elemér) hagyva hátra. Sírja a krisztinavárosi (Alvinczy) temetőben található.

A háromszéki Márkusfalván, szegény család sokadik gyermekeként született, édesapja Barabás János, édesanyja Gaál Terézia. Diákévei alatt sokat nélkülözött, de minden nyomorúságáról megfeledkezett, ha rajzolhatott — rajzai végül szerény megélhetést biztosítottak számára. Természetes rajzkészségét sokáig csak másokat figyelve, leselkedő önképzéssel fejleszthette. Már fiatalon kiderült, hogy érzéke van az arcképfestéshez. Kezdetben csak tanulótársait rajzolta le, később emlékezetből Katona Zsigmond és báró Kemény Simon arcképét is, mindenki nagy bámulatára.

Első mestere az erélyi szász tájképfestő és népéletképeket rajzoló ifj. Franz Neuhauser volt. A litográfia (kőnyomat) fortélyait Barra Gábortól, a litográfia jeles képviselőjétől sajátította el; az ezzel a technikával készített képei egész életében keresettek maradtak.

Rendszeres festészeti tanulmányait a nagyszebeni rajziskolában kezdte (1825-ben), de elégedetlen volt annak akadémikus szemléletével. 1828-ban Kolozsvárra ment, ahol egy Gentiluomo nevű, éppen ott tanító olasz festő lett a mestere, akitől megtanulta az olajfestés alapjait — addig jobbára krétával rajzolt vagy vízfestékkel dolgozott.

1829-ben Bécsbe utazott, hogy a Képzőművészeti Akadémián tanuljon tovább. 1830-ban márciusában fel is vették, de kortársaitól tudjuk, hogy igen nehezen, mert a direktorban gyanút ébresztett a rengeteg jeles, amit az alacsony, vézna fiatalember a távolinak tűnő nagyenyedi iskolában kapott — ezért a felvételhez több képet helyben kellett megrajzolnia. Bécsben is nagy szegénységben élt, ráadásul elkeserítette, hogy ott is gipszmodelleket rajzoltattak vele, ezért már az év novemberében visszautazott Kolozsvárra. Bécsben összebarátkozott Brocky Károllyal.

A románul kiválóan beszélő festő 1831-ben Kisselev tábornok pártfogásával Bukarestbe költözött, és ott divatos arcképfestővé vált, egyre jobban keresett. Követhető mesterek híján önállóan csiszolta tudását, fejlesztette technikáját. 1834-re már elég pénzt gyűjtött össze ahhoz, hogy Itáliába utazhasson; ott ismerkedett meg egyrészt a múlt emlékeivel, másrészt Róma pezsgő művészeti életével. Hosszabb időt töltött velencei képtárakban, ahol egész nap vázlatokon, gyors akvarelleken rögzítette magának a nagy elődök kompozíciós elveit, színharmóniáit, formavilágát. Itt találkozott William Leighton Leitch angol akvarellistával, akinek könnyed előadásmódja megragadta fantáziáját, felcsigázta becsvágyát. Onnantól együtt utaztak, és közben folyamatosan tanultak egymástól (Barabás főleg a vízfestés technikáját). Bologna, Firenze, majd Róma után eljutott Nápolyba is, majd 1835-ben, tapasztalatokkal gazdagon feltöltekezve tért haza.

Behatóan foglalkozott a művészet elméleti kérdéseivel, és ennek elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia már 1836-ban levelező tagjává választotta.

1839-ben megvette a Városmajor utca 44. sz. alatti szőlőbirtokot, amin felépítette a Barabás-villát — ez ma kulturális eseményeknek ad otthont. A villa 1840-ben épült fel, és a festő élete hátralevő részét kisebb megszakításokkal Pesten töltötte.

A portrék mellett sok zsánerképet és tájképet festett. Élete nehéz időszaka volt a Bach-korszak, bár a politikától mindig távol tartotta magát. 1859-ben vált lehetővé a Képzőművészeti Társulat megalakítása — ő volt a társulat kezdeményezője és 1862-től haláláig elnöke is. 1867-ben Pest városának képviselőjévé választották.

1877-ben ünnepelték meg zajos külsőségek közepette ötvenéves művészi jubileumát, de még ezután is még hosszú ideig festett fiatalos buzgalommal. 1883-ban megkapta az Osztrák Császári Vaskorona-rend kitüntetést.



Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.