Vecsés, Wetschesch

 

A mai Vecsés területén már a bronzkorban (i.e.2000-800) emberek éltek. Az 1996. évi régészeti feltárás, – mely a mai M0-s Budapestet elkerülő autópálya előkészítését előzte meg- e tényt erősítette meg. A feltárás során Árpád-kori templom és temető létét is igazolták. A templom a múltszázadbeli események forgatagában elpusztult, már romjai sem látszottak. A Vecsés első okleveles említése 1318-ból való. A város délkeleti határában egy Árpádkori templom alapfalaira bukkantak.

A település nevének eredete pontosan nem tisztázható. Bártfai Szabó László történeti adatok alapján besenyő eredetűnek vélte. A török világ alatt elnéptelenedett terület sokszor cserélt gazdát. Egy 1553. évi magyar összeírás Vecsést meg sem említi. A Grassalkovich család (pontosabban I. Grassalkovich Antal) tulajdonába került 1729-ben.

A település a török időkben teljesen kihalt. A felszabadított területeken a lakosság létszáma nagyon megfogyatkozott. A harcokban elesett és a rabszolgaságba hurcolt munkaerőt pótolni kellett. Északról magyar és szlovák, nyugat felől német telepesek érkeztek a felhívásokra.

Ekkoriban egy sor korábban betelepített falu erősen túlnépesedett. Ezek közé tartozott Soroksár, Taksony, Dunaharaszti, Szigetszentmárton, Pilisvörösvár, Nagykovácsi és Torbágy is. Az itt immár 56-60 éve élő németajkú lakosság örömmel élt olyan új lehetőségekkel, melyet újabb telepítések jelentettek. Ilyen körülmények között tette közzé II. Grassalkovich Antal 1786. június 14-én települési hirdetményét. A telepítési tárgyalások során a németek megbízottja Pröbszl János, míg a magyarok és a szlovákoké Novovánszky János lett. Az első betelepítési szerződésen 26 német, 10 magyar és 10 szláv hangzású név olvasható.

Vecsés földrajzilag a Duna Pesti teraszos völgymedencéjében helyezkedik el. Keleti oldalán a Gödöllői-dombvidékhez tartozó vonulatok húzódnak, dél irányban a Duna-Tisza közötti hátság területe kezdődik. Területén halad át a 4-es számú főút, a 100-as számú Budapest-Debrecen vasútvonal, és a Ferihegyi repülőtér egy része is itt helyezkedik el. Akár közúton, akár vasúton, de még repülővel is könnyen megközelíthető. Határos Budapest fővárossal, Ecser, Üllő községekkel, valamint Gyál várossal.”

1789-ben már nem közvetlenül német földről érkeztek a telepesek, hanem a közeli falvakból. Grassalkovich 50 családnak jobbágytelket kínált Vecsésen, mely házhelyet és 32 hold földet jelentett családonként. A telepítési okmányban 29 német, 10 magyar és 10 szlovák nevű család szerepel. A következő esztendők sok gonddal, bajjal jártak ezért sok magyar és szlovák család továbbköltözött, helyükre többnyire német ajkúak jöttek, és az itt maradt magyar családok is elnémetesedtek.

Az anyakönyvek tanúsága szerint Soroksár, Dunaharaszti, Nagyvázsony, Taksony, Jenő, Pilisvörösvár, Dunakeszi, adták e település lakosságát.

A település alapítását követően egyházi iskolát hoztak létre, és a népesség növekedésével folyamatosan nőtt az iskolák száma, egyre több vallási felekezet nyitja meg kapuit, alternatívát kínálva a helyi lakosok számára.

1789-ben létrehozzák a római katolikus egyházközséget, elkezdődik a templom építése, s megkezdődik a tanítás a római katolikus népiskolában. Kijelölik a falun átvezető főút nyomvonalát. Megalakul a községi elöljáróság, elkészül a község pecsétje, és röviddel ezután Vecsés postaállomást kap.

A Historia Domus az önálló egyházközség létrehozását így kommentálja: A vecsési templom, plébánia és iskola, valamint a velük kapcsolatos emlékezetes dolgok története, amelyet 1797. április 1-től írni kezdett és összeállított Paulus Stánsits, ennek a vecsési plébániának első beiktatott adminisztrátora. A Vecsésnek nevezett birtok hívő német lakosságának kb. 13 év óta megismételt kérésére és kitartó fáradozására, továbbá főmagasságú Antonius Grassalkovich herceg kérésére, akinek nemes birtoka – bekebeleztetése után – Pest vármegyéhez tartozik, és aki ott állandó falut létesített, amelynek lélekszáma csaknem 500 főre nőtt, – és mivel unalomig és igen terhessé válóan ismételgetik, hogy az istentiszteletre ez ideig kijelölt ecseri anyaegyház keleti irányban kb. 3/4 óra járásnyi távolságban fekszik; ezért hát – tekintettel arra, hogy saját pap törvényes kinevezését kérik, akinek fizetését és eltartását vállalják, s ezt a nemes földesúr sem ellenzi, – az ő teljhatalmú megbízottjával, tekintetes Emericus Kováts úrral, közös megegyezéssel a következő szerződést kötik: …(itt következik a német nyelvű szerződés).

1800. szeptember 13-án felszentelték a falusi római katolikus templomot. 1804-ben a haranggal a tornya is elkészült.

Az első népszámlálás adatai szerint 1804-ben a lakosság száma 592 fő, mely 1826-ra 1.276–ra nőtt.

1847-ben a Pest-Szolnoki vasútvonal beindulása meghatározó volt a település további fejlődésére. Híres fogadója a „Czifra csárda” már jelentős pihenőhely az utazó közönség számára.

Fejlődhetett a kereskedelem, az iparosodás, és a polgárosodás. A vasárnapi iskolák is ekkor váltak rendszeressé Vecsésen. A falu tanítója Szontagh Mátyás, felvidéki származású „schulmeister” 20 évig tanította a helyi ifjúságot.

1861-ben a lakosság száma 2.204 fő- re duplázódót. A népesség növekedése generálta azt az igényt, hogy az egészségügyi helyzetet rendezni kellett.

1877-ben Jungmann Béla szervezte meg az első községi orvosi ellátást. A szervezett közegészségügyi és gyógyító munka 1896-ban dr. Pöschl György nevéhez fűződik. És az első hatósági szülésznő 1900-ban kezdi meg munkáját.

Róder Imre a település kántortanítója, a helyi kulturális életet szervezte meg. 1887-ben olvasókört szervezett, melyen belül könyvtár, fúvós zenekar, és színjátszó kör is működött. Később ebből alakult a Gazdakör, mely a helyi gazdákat tömöríti össze, érdekképviseletet és közös programokat nyújtott.

Szintén Róder kezdeményezése alapján az iskola tanítási nyelve az 1880-as évek közepén a magyar lett. Ezt megelőzően a magyar nyelvet heti egy órában tanították, az oktatás német nyelven folyt.

Róder Imre nevéhez fűződik ugyancsak az első Önsegélyező Egylet megalapítása is, mely később Néptakarékpénztár lett. 1902-ben népkönyvtárt alapítanak az olvasókörben, és ez évben avatják fel az új Községházát, mely 1944-ig állt.

1894-ben megnyílt az első gyógyszertár Vecsésen, mely Farkas Aurél tulajdonában állt. 1990-ban megszervezték az első községi hatósági szülésznői állást is.

1905. szeptember 1.-én nyitotta kapuit az Új Állami Elemi Népiskola, a mai falusi iskola. Még ez évben 4 osztályt indít az Iparos Tanonciskola, mely gyakorlati képzést biztosított. 1909-ben elkezdődött az elemi iskolai oktatás a Felsőtelepen is. 1910-ben a lakosság száma már 7.403 fő volt

Az ipari fejlődés következtében az Andrássy-birtok egy részét parcellázták, és így alakult ki a mai Andrássy-telep. Ez évben megkezdi működését a református egyház, bár erre szolgáló helyiség hiányában, egy magánházban miséznek.

1911. november 12-én jelenik meg a Vecsési Hírlap az első közművelődési és társadalmi hetilap, mely már havi rendszerességgel megjelenik meg. Szerkesztő: Szieber Sándor.

1911. szeptember 1-én, a Felsőtelepen megkezdődik az oktatás a Vecsés-Telepi Római Katholikus Hitközségi Polgári Leányiskolában, 4 osztályban 9 nevelővel. 1916. március 19-én kezdték el építeni a felsőtelepi templom, zárda és leánypolgári iskolát.

Az elemi iskolai oktatás 1914-ben kezdődik meg szintén egy magánházban az ún. Czenner féle házban az Andrássy-telepen. Ez évben 3000-nél is több felvidéki és erdélyi menekült telepedett le a községben, az Andrássy-telepen és környékén.

1920-ban 6553 magyar és 2779 német anyanyelvű lakosa volt Vecsésnek.

1923-ban megnyitja kapuit az Evangélikus Misszió Egyház, dr. Helle László vezetésével, 1925-ben pedig elkészül a felsőtelepi zárda, polgári iskolaépület komplexuma.

1926. december 18.-án este 6 órakor ünnepélyes keretek között bekapcsolják a községbe a villanyvilágítást.

1926. május 15-én megalakul a Levente Egyesület 674 taggal, mely 1929-ben 44 tagú Leventezenekart állít fel tagjaiból.

1926. május 22-én felavatják a Falusi Kultúrházat az Iskola utcában.

1928-ban elkezdi működését az Andrássy-telepi Római Katholikus Elemi Népiskola (ma Gróf Andrássy Gyula Általános Iskola) 4 osztállyal és 4 tanító apácával.

1930-ban a lakosság száma már 13.006 fő, ebből 2576 volt német nemzetiségű.

1931-ben Munkásotthon létesül, majd felavatják az újonnan épült evangélikus templomot.

1932-ben a Vecsési Hírlap utódaként megjelenik a Pestkörnyéki Újság, mely a környező települések legfontosabb híreit, kulturális eseményeit, cikkeket publikál.

1938. június 12. a nagyközség alapításának 150-ik évfordulója, melyet pompás rendezvénnyel ünnepel a lakosság. Ugyanezen év május 1-jén adta hírül a Pestkörnyéki Újság, hogy a vecsési képviselő-testület döntése értelmében az egyik helyi elemi iskolában a tanítás nyelve német lett, a magyar nyelvet heti 2 órában oktatták.

1941-ben 15 049 magyar, 3363 német anyanyelvű lakos élt Vecsésen, ebből 506 fő vallotta magát német nemzetiségűnek.

1944. november a német csapatok felrobbantják a falusi római katolikus templomot, felégetik a községházát és a kultúrházat.

1944. május 16-17-18-án több mint 1500 németajkú helyi lakost telepítenek Németországba a potsdami szerződés értelmében. 1947-ben a Felvidékről kitelepített magyarok érkeztek Vecsésre.

1949-ben a lakosság száma 13.805 fő, mely csökkenést jelent, és összetételében már nagyobb szórtságot mutat, és ezen belül csökken a sváb lakosok aránya.

1950. október 22. Megszűnik a közigazgatási rendszer, és helyébe lép a tanács.



Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.