Jászai Mari családja

Jászai Mari az ötödik gyermek volt a családban (négy fiú és egy lány). 1850 februárjában a mai Komárom-Esztergom megyéhez tartozó Ászáron született, ahol a szülei az Esterházy-birtokon dolgoztak. Német felmenőkkel rendelkező apja, József uradalmi ácsmester volt, anyját, a nemesi származású Keszey Juliannát pedig szépsége miatt az egész falu csodálta.

Anyakönyvi bejegyzése szerint a Mária Anna keresztneveket kapta a keresztségben. Édesapja nevét Kripl Józsefként jegyezték be, foglalkozásaként pedig azt, hogy hajdú. Keresztszülei Retzer Antal vendégfogadós és „nője” Veisz Kata voltak. Jóval később az aktuális plébános ezzel a megjegyzéssel toldotta meg az anyakönyvet:

„Ebből a kis leányból lett nemzeti színészetünk egének legfényesebb ragyogású csillaga, Jászai Mari.”

A kis Mari azonban nem sokat élt itt, a Krippel család ugyanis a gyerekek taníttatása miatt – és az anya unszolására – Győrbe költözött, a városi élet azonban nem váltotta be a hozzá fűzött a reményeket. A család rászorult az édesanya alkalmi keresetére is, aki éjszakákon át gazdag menyasszonyok kelengyéjét hímezte.

Az apa előbb megyei hajdúvá, majd egyszerű házmesterré bukott vissza, az anya pedig váratlanul meghalt. Mari négyéves volt ekkor, élete pedig hirtelen egy rémregényre kezdett hasonlítani: sváb mostohája halálra dolgoztatta, miközben apja egyre erőszakosabb lett, gyakran verte szinte eszméletlenre gyerekeit, egyik legkedveltebb eszköze pedig a vizes kötél volt, amit a gyerekek, a férfi utasítása szerint, sokszor maguk áztattak be a fenyítéshez. “A színpadon az apám vagyok, az életben az anyám” – írta már felnőtt fejjel a gyerekkori megrázkódtatásokra utalva.

A Nemzeti Színház kiváló tragikájának gyermekkorában nem sok lehetősége volt a tanulásra, éppen ezért felnőtt fejjel mindent megtett azért, hogy ezt a hiányosságot pótolja. A könyveket mindennél jobban becsülte, kisgyerekként azt hitte, hogy minden nyomtatott könyvből csak egy darab létezik.

“Azért álltam tízesztendős koromban, tetőtől talpig reszketve, Veöreös Lídia úrhölgy elé, egy vasárnap estéjén, Petőfi János vitézével a kezemben, és azt rebegtem vonagló szájjal: Kérem, Lídia kisasszony, ha én tíz esztendeig szolgálok maguknál, azért nekem adják ezt a könyvet?”

Eredeti vezetéknevét, amely a német krüppel szóból származott (jelentése: béna nyomorék, rokkant) olyannyira meggyűlölte, hogy soha nem tett róla említést. Jászai Mari emlékirataiban így írt szüleiről:

„Boldogan is éltek, amint a gyermekek el nem sokasodtak. (…) Nőttek a gyermekek és fogyott a kenyér. A büszke nemes Keszey Julianna nem panaszkodott. (…) Az ötödik gyermek után lankadni kezdett acélos ereje. Levágta földet söprő haját, mert nem ért rá megfésülködni.

Durva és kegyetlen apja úraházasodását követően látástól vakulásig dolgozott, a gyermek Mária körülményei azonban tovább romlottak. Megrázó vallomásai szintén önéletírásából származik:

„Hogy bírták ki azt a sok gyerekrikoltozást hallgatni ész azt a vérző vonagló gyerektestet elnézni?! Valóban kevesebb szeretettel még nem neveltek fel gyermeket, mint engem. Emberi kezet csak akkor éreztem hozzámérni, ha ütött. Félelem, reszkető állati félelem volt az egész életem.”

Nem csodálhatjuk tehát, hogy amint lehetett elhagyta a szülői házat és elszegődött szolgálni. Itt is nyomorúságos körülmények fogadták és nehéz fizikai munkát végeztettek a fiatal lánnyal. Szenvedéseire a könyvek világa jelentett gyógyírt, aztán a Karsay családnál már megmutatkozott számára is az élet naposabb oldala.

Elemi iskoláit az Orsolya-rendi szerzetesi iskolában végzi. Itt szerepel először életében – a püspök jelenlétében verset mond, aki felismeri benne a tehetséget.

11 éves korábban kocsmai dolgozónak adják, onnan Bécsbe viszik pesztonkának, majd Pestre kerül egy vendéglő tulajdonosrokonhoz, azután pedig egy cirkuszos családhoz cselédnek. A cirkusszal együtt Ausztriába sodródik, ahol hamarosan egy magyar markotányos lesz a kenyéradó gazdája.

Alig 16 éves, amikor egészen közelről tapasztalja meg a háború okozta kegyetlen fizikai szenvedést, a testi-lelki szennyet.

A königgrätzi csatatéren tanúsított helytállásáért, bátorságáért elismerő oklevelet és 300 Ft. jutalmat kapott. A pénzen elegáns ruhákat vásárol, majd visszatér Győrbe.

Itt szerepelt éppen ekkor Hubay Gusztáv színtársulata. Mari megszökött otthonról, s beállt a társulathoz statisztának, ahol 17 esztendős fejjel megkezdi színészi pályafutását.

„A színpadon az apám vagyok, az életben az anyám” – vallotta később a művésznő.

Forrás: Index: azotthonszepsege.cafeblog.hu, Múlt-kor, aszar.hu



Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.