Nyíradony

 

Neve személynévből származik, így a magyar helynévadási szokások ismeretében állítható, hogy legrégebbi településeink közé tartozik. 1347-ben Adonymonostora, 1428-ban pedig Monostoradony néven említik. Ekkor a Báthoryak ecsedi uradalmához tartozott, majd a Zelemérieké, később a Szakolyiaké. Valamennyi család a Gutkeled nemzetségből származott.

Adony és a szomszédos Guth nevű település az írott források tanúsága szerint már a XI. században lakott volt. Az Árpádkori Gutkeled nemzetség első Szabolcs megyei szálláshelye volt e két település. Guth ebben az időben földvárral is rendelkezett, s e vár közelében, Adonyban a letelepedett lakosság monostort épített.

Ezt a monostort, melyben az első magyar premontrei prépostság szerzetesei szolgáltak, a tatárjárás során lerombolták. Adony nevével – írott forrásban – először csak az ezt követő időszakban találkozhatunk (1307., 1321., 1355.). A pápai tizedjegyzékek érdekes módon nem említik a monostor nevét. A XIV. században a Gutkeled nemzettség birtokai igen kiterjedtek voltak a térségben, Nagyváradtól egészen Leleszig húzódtak.

A hatalmas birtok részeként Adony monostora a XIV. századtól Lelesz atya apátsága alá tartozott. A mohácsi vészt követően a monostort megerősítették. A hódoltság időszakában a monostor megerősített védőfalaival jelentős szerepet töltött be a település elnéptelenedésének megakadályozásában. A község ennek ellenére 1660-ban Szejdi csapatainak pusztítása következtében megszűnt, olyannyira, hogy az írott források a XVIII. századig említést sem tesznek a településről. Ebben a században megindult az újranépesedés, 1736-ban parochiát alapítottak Adonyban. A XVI. és XVII. században átmenetileg elnéptelenedett településre jelentős román beszivárgás történt

Ekkor Adony még király kincstári birtok volt, melytől 1746-ban gróf Károlyi Ferenc vétel útján megszerezte a tulajdonjogot. 1748-ban fatemplomot építettek, mely sajnos 1806-ban leégett. A Károlyi család birtoklása alatt a község fejlődésnek indult, lassan kiemelkedett a környező települések közül. A Károlyiak nevéhez fűződő szlovák és román betelepítés is A XVIII. század elején. 1779-ben Károlyi Imre gróf, az akkori földesúr templomot épített, melyet később Szent György vértanú tiszteletére szenteltek fel.

1881-től a Ligetaljai járás székhelyévé vált, mely járás ez időben az ország legrosszabb helyzetű megyéjének Szabolcs vármegyének a legelmaradottabb térsége volt. Nyíradony Szabolcs-vármegye Ligetaljai járásához tartozott közigazgatásilag egészen 1950-ig, amikor is e járást teljesen felszámolták és településeit Szabolcs-Szatmár-Bereg illetve Hajdú-Bihar megye területéhez csatolták.

A járás települései közül csak Nyíradonynak volt vasúti összeköttetése a megyeszékhellyel; gazdaságilag viszont inkább kötődött Debrecenhez, mint Nyíregyházához. Nem véletlen, hogy a járás gazdasági életében igen jelentős szerepet betöltő keskeny nyomtávú vasútvonalat (Zsuzsi vonat) is Debrecenből építették ki. A gazdasági vasút megépítésében természetesen az erdészet és a nagybirtokok szerepe volt a mérvadó, ezért nem a településeket, inkább a majorságokat, nagygazdaságokat kötötte össze ez a vonat a piacközpont Debrecennel.

A dualizmus korában hihetetlen szegénységben és elmaradottságban élt a lakosság ezen a területen, s az egészségügyi ellátás alacsony színvonala is számos megoldatlan problémát okozott. A kedvezőtlen helyzet az első világháború után tovább erősödött, a trianoni határmegvonás elszakított a gazdasági-társadalmi kapcsolatok kialakult útvonalait. A településnek fontos kereskedelmi kapcsolatai voltak Érmihályfalvával, Nagykárollyal és Szatmárnémetivel, melyek így megszakadtak. Az 1920-as népszámlálás eredményei rávilágítottak az oktatási helyzet elmaradottságára, hiszen nagyon nagy volta az analfabéták aránya.

A kialakult gazdasági kapcsolatok miatt az 1949/50-ben bekövetkezett közigazgatási változás tulajdonképpen szerencsésnek tekinthető. A Ligetaljai járást megszüntették, területét kettévágták, s Nyíradonyt az újonnan megszervezett Hajdú-Bihar megyéhez csatolták. A II. világháborút követően megindult a fejlődés, s Nyíradonyt 1992-ben várossá nyilvánították.

A nyíradonyi görög katolikus parókia története

„Kenderföld” területén volt az őstelepülés, mely „Adonymonostora” néven szerepel az iratokban. Ez tulajdonképpen egy mocsarakkal körülvett terület. Ezt az őslápot csak a XX. század elején vezették le. A „mélyföld” a Guterdőbe vezet és nagyjából a „Pusztatemplom” romjáig tart. Ez a templom a törökvész idején pusztult el.
Ezen a területen az 1930-as években ásatásokat kezdtek és az egykori monostor maradványait fel is tárták. A monostor temploma szabályosan „keletelt” fekvésű volt. Egyesek szerint lehetséges, hogy Árpád-kori bizánci kolostorról van szó.
Kádár György nyíradonyi származású görög katolikus lelkész nagyapja és édesanyja elbeszéléseire hivatkozva állította, hogy az ásatások során görög pénzek, bizánci egyházi öltözetek kerültek elő és a „Kenderföldi” bejáratnál harang darab is előkerült a föld alól.
Adony már a XI. században lakott hely volt, csak úgy, mint a szomszédos Gut is. Forrásokból tudjuk, hogy a két település az Árpád-kori Gutkeled nemzetség első Szabolcs megyei szállásközpontjául szolgált, földvárral rendelkezett (ez volt Gut), míg a földvár szo¬ros közelében volt a Gutkeled nemzetség első szabolcsi monostora, amelyet Adonyban építettek fel a XIII. században. Ez esetünkben a Gutkeledek második nem¬zetségét jelenti. E nemzetség építette a monostort a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelve. Maradványa a guti erdő ősi fái között húzódó „Puszta-templom”-romja.
A prépostság a váradi egyházmegyéhez tartozott, s a szolgálatot az első magyar premontrei prépostság szerzetesei látták el. Adony nevével először a tatárjárás után találkozhatunk írott forrásban. 1307-ben, 1321-ben, 1355-ben. Érdekes megjegyezni, hogy a pápai tizedjegyzékek nem említik a monostort.
Egy 1326-ból származó oklevélből megállapíthatjuk, hogy a Gutkeled nemzetségnek ezen a vidéken igen jelentős birtokai voltak, amelyek Nagyváradtól Leleszig terjeszkedtek. E két hely közé esett Nyíradony, amelynek monostora előbb a váradhegyfok, majd a XIV. századtól a Lelesz atya apátsága alá tartozott.
A mohácsi vész utáni évtizedekben a monostort megerősítették, védhetővé tették. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a tatárjárás utáni időszakban igen nagy szerepet játszott maga a monostor, hiszen megakadályozta az elnéptelenedést, mi több, megtartó erőt jelentett. Később a törökök betörése Szolnok eleste után (1552) folyamatos veszélyt jelentett az itt élőkre.
A XVII. sz. kezdetén (1605 után) a Bocskai féle szabadságharc idején kezdték építeni a templomot. (A szabadságharcban való részvételéért Adony is megkapja a „hajdúkiváltságot”. De a szabadságharc bukása után az 1635. évi 68. cikkely alapján Nyíregyháza, Nyírbátor és Nyíradony, bár a kiváltságokra továbbra is igényt tartanak, jobbágyi állapotba helyeztetnek vissza). A terület végleges pusztulását készítette elő Szejdi csapatainak megjelenése, mindent romba döntve, pusztítva vonultak át ezen a területen 1660-ban.
A XVIII. sz. elején, 1712-ben pestisjárvány következtében Adony teljesen elnéptelenedik. A település akkori birtokosa, Károlyi gróf a Székelyföldről román, illetve Felvidékről szlovák nemzetiségű jobbágyokat telepít ide.
1779-ben Károlyi Imre gróf, ki ekkor birtokosa a területnek templomépítésbe kezd. A telepeseknek építtetett templomot Szent György vértanú tiszteletére szentelték fel. Ismét lakott hely lett Nyíradony, mely ezt követően a környező települések viszonylatában egyre jelentősebb szerephez jut.
Magát a benépesülést, a telepedést igazolja az a másik tény is, hogy 1736-ban parochiát alapítottak Adonyban. Az elődök által 1700 körül épített templomot, mely Szent Mihály tiszteletére volt szentelve, az új telepesek vették birtokba.
Eleven hitélet indult és homogén vallási közösség megtartó ereje érezhető még a mai napokban is. Az adonyi unitált egyházközség a nagyváradi egyházmegyéhez tartozott a hajdúdorogi egyházmegye felállítása előtt. Utána pedig az újonnan felállított egyházmegyéhez lett csatolva.
A torony és a templom külön épülhetett, építése a XVII-XVIII. századra tehető. Az egyhajós „csehsüveges” boltozattal lezárt templomot 1812-ben, késő-barokk stílusban átépítették. A zömök torony, a mögötte megjelenő templomhajó városképileg is igen reprezentatív.
A templom barokk stílusú belső elrendezései és képei egységes stíluselemeket mutatnak, an¬nak ellenére, hogy például a templomképek keletkezési ideje időben eltérnek egymástól.
A torony gazdagon tagolt, valóságos erőd benyo¬mását kelti. Valószínű, hogy védelmi elképzelések is irányíthatták a tervezőket és építőket. A templom külső falai teljesen simák és egyszerűek. Kivételt képez a tető alatt körbefutó párkányzat.
Belül azonban gazdagon tagolt. Boltívei rusztikus egyszerűségük ellenére is kecsessé teszik. A szentély mintha megtámasztaná és tartaná az egész építményt. A torony is és a templom tetőzete is eredetileg fazsindelyfedésű volt. A torony fedését 1888-ban cserélték bádogborításúra.
A templom tetőzetét az 1920-as években fedték át, egyszerűen úgy, hogy a zsindelytetőt beborították bádoglemezzel. A torony fedése faanyagában is és a bádogfedés állagában is teljesen lepusztult és ledőléssel fenyegetett. 1984-ben le kellett bontani és az eredeti toronyalakzatot megtartva újjá építeni. Sajnos ez a toronyátépítés pénzhiány miatt fagerendázat helyett vasváz-szerkezettel történt. Azonban a fedésre sikerült vörösrézlemez borítást alkalmazni a hívek áldozatos adományaiból. Az adakozók névsora a torony aranyozott gömbjében van elhelyezve.
Az ikonosztáziont az 1940-es évek végén lebontották. A megmentett képeket az Egyházmegyei Művészeti Gyűjte¬ményben helyezték el. A templom jelenlegi ikonosztázát Pikó László debreceni festőművész készítette, fafaragásait pedig Davida Pál nyíregyházi népművész.
A templom padjait az 1960-as évek végén cserélték újakra. A megmentett régi padokat a szentendrei skanzenben a Mándokról odavitt fatemplomban helyezték el. A festett ablakok az 1970-es években készültek, a templom teljes külső felújítása 1985-ben történt. A karzat Gellér Ferenc debreceni műemlékvédelmi mérnök és Nagyné Török Ildikó statikus tervei alapján készült. A kivitelező Nagy Lajos faipari technikus volt. A faragott díszeket Davida Pál készítette. A teljes belső felújítás 1993-ban készült el.
A belső művészi festést Pásztor Miklós festőművész, a díszítő munkákat pedig Dócs György díszítő-festő végezte. A szentély falfestését, a pillérek és az ikonosztázion aranyozását Pascariu Mihály ikonfestő művész készítette. A templom alapvető adatai:

  • Méretei: 27×10,5 m a hajó. A torony 66x6x15 m.
  • Címünnepe: Szent Mihály főangyal (november 8).
  • A parochia alapítása 1736, a betelepítések után. Anyakönyvek 1815-től.
  • Három harang van: Illés (450 kg); Szeretet (250 kg); Felleghajtó (150 kg)


Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.